A Black Mirror elfeledett elődje már az 1960-as években figyelmeztetett a technológia veszélyeire

A ma kultikusnak és formabontónak számító „Black Mirror" (vagy Fekete Tükör) előtt 60 évvel már volt egy sorozat, amely komolyan vette a technológiai fejlődés jelentette lehetőségeket - de a veszélyeket is.

A már-már túlzsúfolt televíziós kínálatban kevés sorozat tudott olyan egyedi helyet kivívni magának, mint a Black Mirror.

A Netflix antológia sci-fi sorozata önálló epizódokból áll, amelyek mind a modernitás és a technológiai fejlődés sötét oldalát boncolgatják.

Bár a sorozat kitűnik a tv- és streamingfelhozatalból, korántsem példa nélküli a televízió történetében.

Gyökerei egészen egy klasszikus brit sci-fi sorozatig nyúlnak vissza, amely 2025-ben ünnepelte hatvanadik születésnapját.

A Black Mirror felmenője

Magyarországon valószínűleg kevesebben hallottak a hatvan évvel ezelőtt, a BBC-n futó „Out of the Unknown" (Az ismeretlenből) című antológiasorozatról.

Pedig ez volt az első olyan próbálkozások egyike, amely komoly, önálló sci-fi drámákat kínált, és ahol az epizódok többek között a technológiához fűződő kapcsolatunkat vizsgálták.

Az Out of the Unknown 1965 és 1971 között futott a BBC-n, majd 2014-ben a Brit Filmintézet (BFI) újra kiadta DVD-n.

A sorozat igazi kulturális különlegességnek számított.

Bár akkoriban számos sci-fi műsor futott a brit és amerikai televízióban, ezek többsége inkább menekülést kínált a valóságból.

Ezen sorozatok közé tartozott például a „Ki vagy, Doki?" 1963 és 1989 között, valamint Gerry és Sylvia Anderson Magyarországon kevésbé ismert sorozatai, mint a „Stingray" (1964–1965) és a „Thunderbirds" (1965).

Az Out of the Unknown azonban olyan sci-fi történeteket akart elmesélni, amelyek komoly, felnőtt témákat vizsgáltak, mint a háború, a politika és a technológia.

A sorozat az eredeti forgatókönyveket neves szerzők – például John Wyndham, Ray Bradbury és J. G. Ballard – műveinek adaptációival vegyítette.

Ahogy a legjobb sci-fi alkotások, ez a sorozat is képes volt egy elképzelt jövőképet úgy bemutatni, hogy közben valójában a kor félelmeit és feszültségeit vette górcső alá.

Ebben, és más tekintetben is egyértelműek a párhuzamok a Black Mirrorral, bár van némi irónia ebben az összehasonlításban.

„Be kell vallanom, még nem láttam" – mondta Charlie Brooker, a Black Mirror alkotója a BBC-nek.

„A Black Mirror inspirációi a 'Meghökkentő mesék', az 'Alkonyzóna', valamint több, kissé különös BBC-dráma, például Nigel Kneale alkotásai, a 'The Stone Tape' és a 'The Year of the Sex Olympics' voltak.

„Egyértelműen olyan munkákra építek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az Out of the Unknown-hoz, de sosem láttam.

„Ez érdekes."

Az Out of the Unknown ötlete az úttörő producer, Irene Shubik nevéhez fűződik.

Shubik kezdetben az akkor még működő brit ABC televíziónál dolgozott szerkesztőként, az „Armchair Theatre" című műsoron, ám a sci-fi iránti lelkesedésének köszönhetően később 13 epizódon át dolgozott az ITV 1962-es „Out of This World" című sorozatán.

Később Shubik a BBC antológiasorozatát, a „Story Parade"-et szerkesztette, amely modern regények önálló adaptációit mutatta be, köztük Isaac Asimov „Acélbarlangok" című tudományos-fantasztikus krimijét.

A két vállalkozás sikere meggyőzte Sydney Newmant, a BBC tévédráma részlegének vezetőjét, aki korábban az ABC-nél dolgozott Shubikkal, hogy szükség van egy olyan antológiasorozatra, amely az intellektuális sci-finek szenteli magát.

Az intelligens sci-fi

A televíziótörténész Jon Dear így magyarázta a sorozat mögötti eredeti elképzelést: „Az Out of the Unknown volt az első sorozat, ami a sci-fit komoly és intelligens felnőtt drámaként mutatta be" – mondta a BBC-nek.

„Ma teljesen természetesnek számít, hogy olyan sorozatok, mint az 'Alien: Föld' vagy az 'Andor' felnőtteknek készülnek, és mozifilmjellegűek.

„De ez a sorozat volt az, ami sokakkal megismertette a tudományos-fantasztikus műfajt, miután a Ki vagy, Doki?-t túl gyerekesnek találták."

A sorozat teljesen átalakította a tévés sci-fi imázsát, bizonyítva, hogy az összetett témákat is képes feldolgozni.

Ez már az első epizódból nyilvánvaló volt, amely John Wyndham „No Place Like Earth" című kötetén alapult.

A történet egy vándort követ, aki otthagyja magányos marsi létét, hogy kipróbálja az életet a Vénuszon, ahol – kendőzetlen utalással a gyarmatosításra – rájön, hogy a társadalmuk rabszolgamunkára épül.

„A jó sci-fik olyan dolgokat mondanak ki, amelyeket nem lehet egyszerűen megfogalmazni" – írta Shubik 1975-ös „Play for Today: The Evolution of Television Drama" című könyvében.

Brooker ugyanezt fejezte ki a saját sorozatával kapcsolatban.

„Úgy gondolom, hogy a sci-fi egy módja annak, hogy a jelenről és a mai világunkról beszéljünk szórakoztató köntösben.

„Így bele lehet csempészni dolgokat, mint amikor felaprítjuk a zöldséget, és elrejtjük a gyerekünk ételében.

„A valóság szabályait úgy lehet hajlítani, hogy a problémát egy görbe tükrön keresztül mutassuk meg."

Nyomasztó bepillantás a jelenbe

Mivel az Out of the Unknown csupán néhány évvel az 1961-es berlini válság után készült – amikor a Szovjetunió és a Nyugat közötti feszültségek betetőztek, és ennek eredményeként felépült a berlini fal –, nem meglepő, hogy a műsor különösen fókuszált a hidegháborús paranoia érzésére.

Második és harmadik epizódja, Alan Nourse „The Counterfeit Man" ( A hamisított ember) és David Campton „Stranger in the Family" (Idegen a családban) című történetei az ellenség beszivárgásától való félelmet dolgozzák fel.

Ugyanígy a nukleáris háború fenyegetése is végigkíséri a sorozatot.

John Brunner „Some Lapse of Time" (Kimaradt idő) című epizódjában egy orvos egy furcsa férfit kezel, akit eleinte részeges hajléktalannak hisz, ám lassan rádöbben, hogy a páciens talán egy nukleáris holokauszt sújtotta jövőből érkezett vissza – amelyet részben egy, szintén a kórházban tartózkodó, politikus idézett elő.

J. B. Priestley adaptációja Mordecai Roshwald „A hetedik szint" című regényéből pedig egy identitásától megfosztott katonát követ, aki egy bunker mélyén dolgozik, ahonnan a nukleáris támadásra adott választ irányítják.

A vége az, hogy az emberiség nem éli túl.

Az Out of the Unknown valódi ereje azonban abban rejlett, ahogyan bemutatta a technológia társadalomra gyakorolt hatását – ebből a szempontból (is) a Black Mirror előfutárának tekinthető.

Az egyik epizódban, ami Asimov „Halott múlt" című művére alapul, elszabadul egy tolakodó, időt meghajlító „emléklejátszó" – amelyben bármilyen esemény előhívható és képernyőn megtekinthető – előrevetítve a közösségimédia-függőséget.

Nem meglepő módon ez egy olyan társadalmat teremt, ami nem tud szabadulni a képernyő elé ragadt nosztalgia és az állandó megfigyelés állapotából.

Talán az egész sorozat legmegdöbbentőbb epizódja, „A gép megáll", amely E. M. Forster novelláján alapul, ugyanígy nyugtalanító tükröt tart a jelenünknek.

A történet egy olyan társadalmat követ, aminek a lakói egy hatalmas gépben, egymástól szinte teljesen elzárva élnek, a képernyőkön keresztüli kommunikációt leszámítva.

A történet – és különösen Clive Donner és Kenneth Cavander adaptációja – precíz jóslat az internet koráról.

Bár hatvan év választja el őket, mind a Black Mirror, mind az Out of the Unknown jelentős kulturális hatást gyakorolt.

Miközben megpróbálták elképzelni a jövő társadalmát, egyúttal kényelmetlenül kommentálták a jelent.

A jövő, ahogy azt mesterien hangsúlyozzák, itt van velünk.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia