Mi készteti a férfiakat arra, hogy péniszfeltöltést végeztessenek, miközben az akár kockázatokkal is járhat?

Jason nem „üdítősdobozt" akart. Ezt a becenevet arra a péniszre használják, amelyet annyi töltőanyaggal nagyobbítottak meg, hogy egy zömök italosdobozra hasonlít.

„Vannak, akik nagyon túlzásba viszik" – magyarázta Jason, amikor Manchesterben találkoztunk.

A beavatkozás 16%-kal növelte a pénisze körméretét, amivel ő és a partnere is nagyon elégedett.

Azt mondta, ez megnövelte az önbizalmát.

Jason elmagyarázta, hogy „minden továbbra is normálisan működik", csak van „az a kis plusz szélesség".

Nincs pontos adat arról, hány Jasonhöz hasonló férfi végeztet péniszfeltöltést.

És ez kétszeresen is intim dolog: az utcán sétálva nem lehet képet kapni róla ugyanúgy, ahogy az ajakfeltöltések népszerűségét láthatóan érzékelni lehet. Kevés a szabályozás, és nincsenek hivatalos nyilvántartások, mivel gyakorlatilag bárki elkezdheti kínálni ezt az eljárást.

A péniszfeltöltés még egy bizarr összeesküvés-elmélet témája is lett a legutóbbi téli olimpián.

A férfi síugrókról az a pletyka terjedt, hogy töltőanyagokat használnak a ruházatuk felületének növelésére, hogy messzebbre ugorhassanak.

Néhány férfi azonban végül sürgősségi osztályra került, miután egy elrontott beavatkozást követően a péniszük elfeketedett, és a bőrük „levált".

A Brit Urológiai Sebészek Szövetsége pedig figyelmeztetést adott ki azoknak a férfiaknak, akik ilyen beavatkozásokat fontolgatnak.

Miért csinálják ezt a férfiak, és milyen kockázatokkal jár?

Jason őszintén, de névtelenül beszélt nekünk arról, miért döntött a feltöltés mellett.

Elégedett volt a pénisze hosszával, de „egy kis szimmetriát" és nagyobb körméretet szeretett volna, hogy „szép, kiegyensúlyozott megjelenést" érjen el.

Jason úgy fogalmazott: „Ha úgy érzed, hogy egy kicsit hiányos, akkor miért ne?"

Egy éven át mérlegelte a lehetőségeket, és végül elvetette a műtéti megoldást.

Egy ideiglenes töltőanyagot, a hialuronsavat választotta, így tudta, hogy még ha nem is tetszene neki az eredmény, az „idővel egyszerűen felszívódik".

Jasont nem a kérkedő alfahím-maszkulinitás motiválta. „Nem hiszem, hogy a péniszed mérete határozza meg, mennyire vagy férfi" –, inkább úgy véli, hogy a férfi szépséggel kapcsolatos elvárások megváltoztak.

„Nemcsak a nőknek kell lépést tartaniuk, a férfiaknak is.

„Szerintem egyszerűen a társadalom változik. A média által közvetített kép óriási hatással van a mindennapi életre; ma már szinte sehová sem lehet menni anélkül, hogy ne látnál valakit, aki tökéletesnek tűnik."

Ha végignézzük a pénisznagyobbítást kínáló klinikák weboldalait, amelyek olyan kérdéseket tesznek fel, mint hogy „Zavarban van a pénisze mérete miatt?", látható, hogyan építenek erre az érzésre.

A pénisznagyobbításnak többféle módja létezik.

Vannak műtéti és nem műtéti technikák, valamint különböző anyagok, amelyeket a péniszbe lehet fecskendezni.

Messze a leggyakoribb megoldás a hialuronsav nevű gélszerű anyag befecskendezése. Ez ugyanaz a fő összetevő, amelyet az ajakfeltöltéseknél is használnak.

A hialuronsav a szervezetben természetesen előforduló cukormolekula, amelyet „nedvességmágnesként" ismernek, mert megköti a vizet.

Dr. Javed Hussain több mint egy éve kínál péniszfeltöltést az angliai Manchester vonzáskörzetéhez tartozó Prestwichben működő klinikáján.

Hussain orvosként végzett, mielőtt az esztétikai beavatkozások felé fordult volna, de a péniszfeltöltés elvégzéséhez jogilag nincs szükség orvosi végzettségre.

Azt mondta, a kereslet növekszik, és minden korosztályból kezel férfiakat.

Vannak köztük húszas éveik közepén járók, míg a legidősebb ügyfele 72 éves.

A folyamat konzultációval kezdődik, amely során áttekintik a páciens egészségi állapotát, a beavatkozás okait, az eredménnyel kapcsolatos elvárásait, valamint a kockázatokat.

Magán a beavatkozás napján a péniszbe három helyen injektálnak hialuronsavat: felül, valamint mindkét oldalon.

Az anyagot egy kanül segítségével juttatják be, amely a tövénél lép be, és végighalad a pénisz törzsén.

A töltőanyagot ezután átmasszírozzák, hogy egyenletes megjelenést biztosítsanak, amit a páciens otthon is folytat.

A legfeljebb 3500 fontba (vagy kb. 1,5 millió forintba) kerülő beavatkozás esetében Hussain szerint a férfiak a következő hat-kilenc hónapban 10% és 20% közötti kerületnövekedésre számíthatnak.

Vannak azonban kockázatok.

Ezek közé tartoznak a viszonylag enyhébb problémák, például a fájdalom, a véraláfutás és az egyenetlenül eloszló töltőanyag, valamint a súlyosabbak, köztük a fertőzés.

Ezek minden töltőanyaggal végzett beavatkozásra vonatkoznak. Ugyanakkor fennáll annak a kockázata is, hogy károsodnak a pénisz létfontosságú struktúrái és az erek, amelyek az erekcióhoz szükségesek.

Arra a kérdésre, miért érzi úgy, hogy nyugodtan kínálhat olyan beavatkozásokat, amelyek aggodalmat keltenek a sebészek körében, Hussain azt felelte, „teljes mértékben megérti", hogy egyesek miért aggódnak.

„Ez jogos aggodalomból fakad" , mondta, „de ugyanakkor egyre több a bizonyíték, és látjuk az eredményeket", valamint azt, hogy „van előnye" a férfiak számára.

Hussain szerint rendelkezik egy „azonnali cselekvési tervvel", amely gyógyszereket is magában foglal a töltőanyag gyors feloldására arra az esetre, ha valami balul sülne el, és azt állította, hogy „szerencsére erre még soha nem volt szükség", bár ezt a BBC nem tudta független forrásból megerősíteni.

Felidézett azonban egy pácienst, aki tanácsért fordult hozzá, miután máshol kapott kezelést, ahol a beavatkozás „nagyon rosszul sült el".

Elmondása szerint nem megfelelő típusú töltőanyagot használtak, és a „pénisztörzs kezdett elfeketedni", mivel a beavatkozás károsította a pénisz ereit, és a bőr elhalóban volt.

A férfit azonnal a sürgősségi osztályra küldték.

Vaibhav Modgil professzor, manchesteri andrológus és urológus szakorvos találkozott már olyan férfiakkal, akik elrontott beavatkozások után kerültek kórházba.

„Amikor ez megtörténik, az pusztító hatással lehet a páciensre" – mondta.

Felidézte, hogy érkeztek hozzá férfiak „bőrelhalással, amikor a bőr egy része elhal, nagyon feketévé válik, majd gyakorlatilag leválik.

„A férfiak tehát úgy vágnak bele, hogy azt gondolják: »Ó, ez nagyszerű lesz«, de végül akár még elégedetlenebbek is lehetnek, mint amilyenek a beavatkozás előtt voltak."

Alex, aki nem akarta, hogy a valódi nevét használjuk, Németországba utazott egy más típusú pénisznagyobbító beavatkozás miatt.

Műtéttel átvágták azt a szalagot, amely a péniszt a szeméremcsonthoz rögzíti, hogy hosszabbnak tűnjön. Emellett saját zsírsejteket is nyertek ki a szervezetéből, amelyeket a péniszébe fecskendeztek annak megnagyobbítása érdekében.

Amikor felébredt a beavatkozás után, olya fájdalmai voltak, hogy nem tudott talpra állni.

„Jelentős véraláfutásaim voltak, és a combjaim felső része teljesen besárgult. Körülbelül egy hónapig nem tudtam rendesen járni."

Alexet Modgil klinikáján kezelték, ahol végül segítettek felépülnie.

„Sok embernek nincs ekkora szerencséje" – mondta. „Én szerencsésen megúsztam."

Alex azt mondja, tudta, hogy „eleve nem volt kicsi", de a társadalom és a pornográfia meggyőzte arról, hogy a nagyobb pénisz „férfiasabb és a legjobb".

Modgil szerint az online keresési trendek, a hirdetések és a közösségi média egyaránt „arra utalnak, hogy a számok emelkednek", annak ellenére, hogy nincs hivatalos adat a pénisznagyobbító beavatkozások számáról.

Ez arra késztette a Brit Urológus Sebészek Társaságát (British Association of Urological Surgeons), hogy új ajánlásokat adjon ki ezen beavatkozások ellen.

„Az általunk nemrégiben kidolgozott iránymutatás lényegében azt mondja, hogy nem tudjuk ajánlani ezen beavatkozások egyikét sem, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok rendkívül gyengék" – mondta Modgil.

Az áttekintés 36 tanulmányt vizsgált, amelyekben 3750 férfi vett részt, de arra a következtetésre jutott, hogy továbbra sem világos, milyen a beavatkozások „biztonsági profilja".

Ez részben annak tudható be, hogy kevés adat áll rendelkezésre arról, hogyan hatnak a töltőanyagok hosszú távon a péniszre. Ugyanakkor az is aggodalomra ad okot, hogy a szájfeltöltésekhez hasonlóan a beavatkozások elvégzéséhez sincs szükség semmilyen képesítésre.

Modgil szerint a teljes betiltás „valószínűleg túl szigorú lenne", de ha ezek a beavatkozások továbbra is folytatódnak, akkor az ágazatnak „rendkívül nagy szüksége lesz a szabályozásra".

Egy országos nyilvántartás létrehozását sürgette, amely rögzítené, mikor végeztek pénisztöltőanyag-beavatkozásokat, valamint a hosszú távú adatok gyűjtését, hogy a férfiak a kockázatok és az előnyök alapján megalapozott döntést hozhassanak.

Jason szerint ismét megcsináltatja a beavatkozást, amikor a jelenlegi töltőanyagai felszívódnak.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland