A férfi, aki ritka sajtok után kutatva járja a világot

Egy fehér pólós és kék kötényes férfi tart egy félbevágott kerek sajtot
Publikálva

Trevor Warmedahl kereskedelmi sajtkészítőként dolgozott Seattle-ben, amikor rájött, hogy olyan állatok tejét használja, amelyeket soha nem látott.

Ezért otthagyta az állását, és útnak indult egy idővel világkörüli kalandozássá váló utazásra, hogy felkutassa azokat a helyeket, ahol még mindig hagyományos módon készítik a sajtot.

2019-ben megérkezett Mongólia fővárosába, Ulánbátorba, ahol egy jurtában élt egy kutya társaságában.

Ahogy beköszöntött a nyár, és a városlakók a mongol sztyeppére költöztek a jószágaikkal, Warmedahl is vágyott arra, hogy csatlakozzon hozzájuk. Felszállt egy szovjet időkből származó, szénnel működő hálókocsis vonatra, és egy zötykölődős éjszakai úton átkelt a Góbi-sivatagon. Az Ulánbátorba vezető visszaúton megismerkedett egy helyi nővel, aki meghívta, hogy lakjon pásztorkodó családjánál a Zavhani-fennsíkon.

Egy férfi áll egy sziklás hegyoldalban, mögötte birkák láthatók.

Az elmúlt hat évben Warmedahl több mint 20 országot járt be stoppal, gyalog és autóval, miközben a hagyományos sajtkészítési módszereket és a pásztorok életmódját dokumentálta, valamint természetes tejfeldolgozásról tartott foglalkozásokat.

Miután nemrég teljesített egy 193 kilométeres „sajttúrát" a Balkán-hegység csúcsain át vezető Peaks of the Balkans útvonalon, a BBC-nek arról beszélt, mit árul el egy helyről a sajtkészítés.

Rengeteg helyen járt már, Bulgáriától és Pakisztántól kezdve Olaszországon és Ausztrián át Kambodzsáig. Ki tudna emelni egy különösen emlékezetes kalandot?

A grúz ősi sajtokhoz nincs igazán hasonló. Én „fosszilis sajtoknak" nevezem őket, mert majdnem eltűntek, de a szélesebb értelemben vett posztszovjet kulturális újjáéledés részeként most újraélednek. A legmeghatározóbb élményem Tusétiában volt, egy Oroszországgal határos hegyvidéki régióban, Omalo falu közelében.

Hozzávetőleges útbaigazítás alapján érkeztem meg a pásztorok nyári táborába, amely mélyen a völgyben feküdt. Láttam, ahogy ezek az emberek fából készült vödrökkel, kézzel fejik a juhokat, hagyományos módon. Az általuk készített, fetához hasonló sajtot tuséti gudának hívják, és kifordított juhbőrben érlelik.

A szezon végén mintegy 130 kilométert gyalogoltam velük vissza a völgyön át, 300 juh társaságában.

Egy kalapos és sötét pulóveres pásztor egy juhnyájjal. A háttérben egy vízfelület és egy hegy.

Hogyan tükrözi a sajt és a sajtkészítés egy közösség történelmét és kultúráját?

A sajt érzékszervi élmény, ugyanakkor sokkal tágabb kérdésekről is szól, például arról, hogyan élünk. Azt mutatja meg, milyen jelentőségteljesek lehetnek az emberi kultúrák.

A legjobb sajtok ezt az összetett kapcsolatot tükrözik az emberek, a táj, a mikrobiális élet és a haszonállatok között, miközben manapság egyre inkább eltávolodunk az élelmiszerek készítésétől. Ezt az egész rendszert a kulturális elem tartja össze.

[A sajt] egy hely ehető lenyomata, a kulturális történelem ízekké formált megnyilvánulása.

Miért különösen fontos ma a sajtkészítés?

Azok a sajtok, amelyekre én összpontosítok, vagyis a gazdaságokban, kizárólag a saját állatok tejéből készülő természetes sajtok, az emberek és az állatok közötti mély, felelős kapcsolatot tükrözik, és ráirányítják a figyelmet az őshonos haszonállatok rendkívüli sokféleségére.

Az iparosodás következtében ez a sokféleség riasztó ütemben tűnik el. Ezért a pásztorkodó hagyományokhoz kötődő sajtkészítést különösen fenntartható tevékenységnek tartom.

Egy sötét dzsekis férfi az asztalra kirakott sajtokat nézi

Mit árulhatnak el egy helyről az úgymond „egzotikus", elsőre szokatlannak tűnő sajtok?

Van egy szürkésbarna norvég sajt, a gammelost, amelyet a gyümölcsrothadáshoz hasonló penész borít. Olyan íze van, mint egy dohos pince levegőjének, erőteljes, szinte zsibbasztó fűszerességgel. Nekem nem ízlett.

De hogy mi számít finomnak, az kulturális kérdés. Tanuljuk. Ezért szoktam azt mondani: ne csak egyszer kóstoljunk meg valamit, hanem tízszer.

A szokatlan ételek új világokat nyithatnak meg előttünk. De azért kóstoljuk meg őket, mert érdekel bennünket az a kultúra, amelyből származnak, ne azért, mert furcsának tartjuk őket.

Egy fehér kötényes nő hosszú késsel vág fel egy kerek sajtot.

Mit tanácsol más utazóknak, hogyan fedezhetik fel a legjobban a különleges sajtokat külföldön?

Keressék fel azt a sajtüzletet vagy sajtkereskedőt, amely a leginkább a helyi kínálatra összpontosít, és kérdezzék meg, mely sajtkészítőket érdemes felkeresniük. Ha maguk szervezik meg az utat, az olcsóbb. Ugyanakkor vannak fizetős túrák is, amelyek során rövid idő alatt sokféle sajtot kóstolhatnak meg, és igazán megismerhetnek egy adott helyet. Arra azonban ügyeljenek, hogy a költségek valóban a helyi termelőket támogassák – ezt nevezem felelős „tejgasztronómiai" turizmusnak.

Török kecskesajt.

Hol lehet izgalmas, kevésbé ismert sajtokat találni? Hová szeretne legközelebb utazni?

Kétségtelenül Törökországba. Ott egy olyan sajtuniverzum létezik, amely nem kap elég figyelmet.

A tulum peyniri (bergamai tömlős sajt) a pásztorkodó életmód, a tejgazdálkodás, sőt, állítom, maga az élet gyökereiben rejlő rendkívüli áldozathozatal jelképe. Ennek az az oka, hogy többnyire szőrös kecskebőrben érlelik, ezért egészen őrülten néz ki, mivel képes állatszerű formákat ölteni. Valahogy nem gondoltam volna, hogy finom lesz. Mennyire lehet jó egy kecskebőrben érlelt sajt? Fenomenális volt. Lenyűgöztek azok a mély ízek és textúrák, amelyekhez hasonlóval korábban még soha nem találkoztam sajtban.

Ezt az interjút a terjedelem és az érthetőség érdekében szerkesztettük.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Kárász Palkó