Az EU, amely felé Nagy-Britannia közeledne, nagyon különbözik attól, amelyet elhagyott

Andy Burnham brit miniszterelnök Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével folytatott kétoldalú találkozóján az Európai Politikai Közösség (EPC) csúcstalálkozóján, a dublini Kongresszusi Központban 2026. november 12-én. Az ír miniszterelnök, Micheál Martin adott otthont az Európai Politikai Közösség (EPC) kilencedik ülésének, amely a többnyire európai vezetőket tömörítő informális, félévente megrendezett csúcstalálkozó, és amelyet 2022-ben hoztak létre Oroszország Ukrajna elleni invázióját követően.
    • Szerző, Katya Adler
    • Pozíció, Európa-szerkesztő
  • Publikálva

„Megnyitja az ajtót az ellenőrizetlen bevándorlás előtt" – így jellemezte a Reform UK. „A hátsó ajtón keresztül húznak vissza bennünket az Európai Unióba" – ezzel vádolták a konzervatívok.

Valójában azonban egy korlátozott ifjúsági munkavállalási és mobilitási program szerepel a napirenden (ez váltotta ki a Reform felháborodását), a La Manche csatornán átnyúló szén-dioxid-kibocsátási árképzésről szóló megállapodás és egy, az élelmiszer-kereskedelmet megkönnyítő egyezség.

Emellett szó van arról is, hogy csökkentsék az uniós hallgatók tandíját a brit egyetemeken (amit az EU-tagállamok, például Németország nagyon szeretnének), cserébe azért, hogy az Egyesült Királyság csatlakozhasson egy uniós gyártási programhoz (ami fontos a Burnham-kormánynak).

Úgy tudom, még ezeknek a korlátozott területeknek sem minden részletét dolgozzák ki a pénteki találkozóig.

Andy Burnham brit miniszterelnök a múlt héten elismerte, hogy mindez egy „lépés" Európa felé egy szorosabb munkakapcsolat irányába. Ez biztosan nem egy ugrás, és ebben a szakaszban semmiképpen nem a blokkhoz való visszatérésről van szó.

A közvetlenül napirenden lévő további „lépések" között szerepel az Egyesült Királyság újbóli csatlakozása az EU villamosenergia-piacához, valamint egy újabb brit kísérlet arra, hogy csatlakozhasson egy uniós támogatású védelmi hitelprogramhoz.

„Apró lépések... amelyek erősebbé teszik mindkét oldalt" – így jellemzi ezt a folyamatot Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője. Ugyanakkor figyelmeztetett: „Európában sok trauma maradt utánunk Nagy-Britannia távozása miatt [az EU-ból], ezért semmi sem lesz könnyű."

A pénteki csúcstalálkozó után várhatóan nagyobb horderejű, politikailag potenciálisan sokkal robbanékonyabb EU–Egyesült Királyság kérdések kerülnek majd napirendre. Úgy vélik, Burnham javasolhatja az EU vámuniójához és/vagy az egységes piachoz való újbóli csatlakozást. Vannak olyan feltételezések is, hogy végül egy új népszavazást is kezdeményezhet az EU-hoz való visszatérésről. Mindez azonban nem következő általános választások előtt várható.

A La Manche csatorna brit oldalán a vita nagyrészt arra összpontosul, hogy mit szeretne Nagy-Britannia. A politikai nézőponttól függően tartják Burnham tervét merésznek, megkésettnek vagy teljes őrültségnek. Ám kevés szó esik az EU álláspontjáról, és még kevesebb arról, hogyan változott meg az EU azóta, hogy Nagy-Britannia elhagyta.

Mennyire más valójában az EU 2026-ban ahhoz a közösséghez képest, amelynek hátat fordított Nagy-Britannia egy évtizeddel ezelőtt? És miközben az Egyesült Királyság továbbra is Európához fűződő viszonyán vitatkozik, vajon az EU egyáltalán visszavárja-e Nagy-Britanniát, vagy Brüsszel inkább elkerülné az újabb drámát?

Sokksorozat

2016 óta nemzetközi sokkok sora alakította át alapjaiban az EU-t.

A Covid-válság összeomlasztotta a nemzetközi ellátási láncokat. Európa ráébredt például arra, mennyire függ Kínától az orvosi eszközök területén. Ezután Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója mutatta meg az EU-nak, hogy számos tagállam mennyire függött a Moszkvából érkező energiaszállításoktól. Különösen az olyan nagy uniós országokat érintette ez, mint Németország és Olaszország.

Az ukrajnai háború, amely a kontinens legnagyobb aktív konfliktusa a második világháború óta, meggyőzte az EU-t arról, hogy szükség van Európa védelmi iparának és iparpolitikájának megerősítésére, valamint sokkal jobb koordinációra.

Donald Trump két elnöki ciklusa arról is meggyőzte az EU-t, hogy Európa sem kereskedelmi, sem biztonsági szempontból nem támaszkodhat többé teljes mértékben az Egyesült Államokra mint legfőbb külső partnerére. Kína pedig azzal, hogy olcsó autókat és acélt próbált „ráönteni" Európára, ezzel ártva a kontinens vállalatainak, protekcionistább gondolkodás felé terelte az EU-t.

Brüsszel fő tanulságai: Európának önellátóbbá kell válnia. Ahol pedig importra van szükség, például a fosszilis energiahordozók esetében, ott diverzifikálnia kell a beszerzési forrásokat.

Korábban a franciák szinte egyedüli nagy uniós országként szorgalmaztak nagyobb protekcionizmust. Más tagállamok inkább a lehető legalacsonyabb árakat keresték, ahogyan korábban például az orosz gáz esetében is történt. Ma már egyre szélesebb körben elfogadott nézet, hogy a gazdasági hatékonyságot időnként fel kell áldozni az ellátásbiztonság érdekében.

Egyesek szerint az Egyesült Királyság nem akar majd igazodni egy egyre protekcionistább és hitelfelvételre hajlamosabb blokkhoz. EU-tagként a szabadkereskedelem-párti Egyesült Királyságnak tulajdonították, hogy arra ösztönözte Brüsszelt: váljon „britesebbé", és tegye versenyképesebbé az egységes piacot.

Nigel Farage, az UKIP vezetője és a Vote Leave kampány aktivistája a Daily Express példányát tartja a kezében, miközben 2016. június 23-án újságvásárlás után hazatér Westerhamben, Angliában. Az Egyesült Királyság ekkor arról szavazott, hogy az ország az Európai Unió tagja maradjon-e. A kemény kampányt folytató maradáspártiak és kilépéspártiak után a szavazás eredménye rendkívül szorosnak ígérkezett. Az eredményt péntek reggelre várták.
Képaláírás, Nagy-Britannia 2016-os EU-népszavazása éveken át tartó politikai drámát indított el

Mások arra mutatnak rá, hogy Nagy-Britannia is megváltozott 2016 óta.

„A britek ma már kevésbé britek, mint valaha" – mondta nekem Charles Grant, a Centre for European Reform igazgatója. Amikor az EU acélvámokat vezetett be, hogy megvédje magát a kínai dömpingtől, az Egyesült Királyság saját, hasonló vámokat vezetett be. Most az EU magas vámokat vet ki a kínai elektromos járművek importjára, és ismét hasonló lépést fontolgat az Egyesült Királyság is. „Most mindenki egy kicsit franciább" – mondja Grant.

Georgina Wright európai politikai szakértő szerint az EU másik jelentős változása, hogy az uniós polgárok könnyebben elfogadják bizonyos hatáskörök uniós szintre kerülését: a szuverenitás megosztását vészhelyzetek idején.

A Covid-válság arra késztette az EU-t, hogy elfogadja a „közös hitelfelvétel" elvét, amelynek keretében Brüsszel a tagállamok nevében vesz fel hitelt, akik aztán osztoznak az előnyökben és a kockázatokban. Ez történelmi lépés volt, különösen Németországnak, amely korábban idegenkedett az elképzeléstől.

Most egy újabb, védelemre összpontosító közös hitelfelvételi program lehetőségéről folyik vita, válaszul az orosz fenyegetésre és arra, hogy az Egyesült Államok a védelmi képességei egy részének kivonását helyezte kilátásba Európából.

Az EU-ban egyesek azt mondják nekem, hogy mindez nem lenne lehetséges, ha a szuverenitás kérdésében érzékenyebb Egyesült Királyság tagállam maradt volna.

Egy változó EU

Az unióban ugyanakkor változóban van a politikai hangulat.

A közelgő választások előtt több nagy uniós tagállamban is megerősödtek a nacionalista és euroszkeptikus pártok a közvélemény-kutatások szerint. Az az EU, amelyhez Burnham közelítené Nagy-Britanniát, 2027 végére már egészen más képet mutathat.

Franciaországban, az EU egyik legbefolyásosabb országában Marine Le Pen, a jobboldali radikális Nemzeti Tömörülés vezetője áll az élen a tavaszi elnökválasztás előtti közvélemény-kutatásokban. Az Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban és Franciaországban jelentős támogatottságú nacionalista pártok azt mondják, hogy belülről akarják átalakítani az uniót.

Nagy-Britannia balközép kormánya, valamint egyes brit választók számára is riasztó lehet egy olyan EU, amelyben Le Pen meghatározó szereplő.

Másrészt az is felmerül, hogy egy euroszkeptikusok vezette EU éppen hogy vonzóbbá válhatna Nagy-Britanniának. Bár ezek a pártok sok kérdésben eltérnek egymástól, általában azt szeretnék, hogy bizonyos hatáskörök visszakerüljenek Brüsszeltől a nemzetállamokhoz, az EU pedig lazább szövetséggé váljon, amelyben nagyobb hatáskörrel rendelkező nemzetállamok működnek együtt: kevésbé politikai projektként, inkább a közös gazdasági érdekek tranzakcionális klubjaként.

Egy dologban szinte biztosak lehetünk: ha Le Pen Franciaország elnöke lesz, Brüsszelben alapvető viták bontakozhatnak ki az EU jövőjéről. Ezek a törésvonalak a baloldalt állítják szembe a jobboldallal; az Európa-pártiakat az euroszkeptikusokkal; Ukrajna támogatóit azokkal, akik (mint Le Pen) leállítanák a pénzügyi támogatást; valamint a nagyobb uniós költségvetés híveit azokkal a pártokkal, amelyek csökkentenék a nemzeti befizetéseket.

Mindezek mellett az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások valószínűleg még hátrébb csúsznának a prioritási listán. A brit diplomaták könnyen azt tapasztalhatnák, hogy hívásaik válasz nélkül maradnak.

Ha Burnham valóban közelebb akar kerülni az EU-hoz, akkor most kell cselekednie – mondta Wright. Szerinte Franciaország választásáig még van egy lehetőségi ablak arra, hogy az Egyesült Királyság „kreatív" javaslatokkal álljon elő az újrakezdéshez.

Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) parlamenti frakciójának vezetője és a 2027-es francia elnökválasztás jelöltje integet, miközben megérkezik, hogy beszédet mondjon az új politikai év kezdetét jelző gyűlésen Hénin-Beaumont-ban, Észak-Franciaországban 2026. szeptember 13-án.
Képaláírás, Marine Le Pen áll a közvélemény-kutatások élén Franciaországban a jövő évi elnökválasztás előtt

Brüsszel valóban nyomás alatt áll, hogy rugalmasabban viszonyuljon a blokkon kívüli megbízható szövetségesekhez, a fenyegető geopolitikai környezet miatt. Erre egyértelmű példa Kanada felkarolása az EU részéről.

„A miniszterelnöknek többet kellene utaznia a kontinensen, láthatóbbnak kellene lennie, és pozitívabban kellene beszélnie arról, mit lehet közösen elérni" – mondta Wright.

Wright szerint az Egyesült Királyság lakossága nyitott erre az elképzelésre. A National Centre for Social Research által e hónapban közzétett felmérést idézett, amely szerint a britek 42%-a fontosabbnak tartja az Európához fűződő szorosabb kapcsolatokat, mint az Egyesült Államokhoz fűződőket, míg mindössze 9% helyezné előtérbe az USA-val való kapcsolatokat.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Pálfi Rita