„Bluetoothing": Hozzájárulhat-e ez a vérmegosztáson alapuló drogtrend a HIV-válság súlyosbodásához?

A múlt héten országos veszélyhelyzetet hirdettek ki a Fidzsi-szigeteken, miután az ország a világ egyik leggyorsabban növekvő HIV-járványának központjává vált.

Ez komoly emlékeztető volt arra, hogy a globális előrelépések ellenére a HIV és az AIDS továbbra is jelentős fenyegetést jelent egyes régiókban, és a járványok gyorsan kicsúszhatnak az ellenőrzés alól.

A csendes-óceáni szigetországban ma már nagyjából minden hatvanadik felnőtt HIV-fertőzött - öt évvel ezelőtt minden 167. felnőtt volt.

Világszerte mintegy 41 millió ember él HIV-fertőzéssel az ENSZ AIDS-ügynökségének, az UNAidsnek a becslése szerint.

A legutóbbi válságot súlyosbítja a „bluetoothing" néven ismert, egyes droghasználók körében terjedő aggasztó tűmegosztási gyakorlat.

Ennek során vért vesznek attól, aki már beadott magának egy adag kábítószert, majd ezt a vért befecskendezik egy másik emberbe, hogy másodlagos „betépést" idézzenek elő. A használók szerint ez egy módszer arra, hogy pénzt takarítsanak meg, és az intravénás kábítószerek tovább kitartsanak.

A gyakorlatot afrikai országokban, köztük Lesothóban, Zimbabwében és Dél-Afrikában is megfigyelték.

Vitatott, hogy mennyire elterjedt, és mennyiben tehető felelőssé a fidzsi-szigeteki válságért.

A közösségi munkások szerint azonban ez valós probléma, és a világ kormányait és egészségügyi ügynökségeit arra kérik, hogy vegyék komolyan a kérdést.

„Hány életet kell elveszítenünk, mielőtt tényleg teszünk valamit?” – kérdezi Kalesi Volatabu, a Drug Free Fiji (Drogmentes Fidzsi-szigetek) nevű civil szervezet ügyvezető igazgatója.

Miért olyan veszélyes a „bluetoothing"?

A HIV vér útján terjedő betegség, ezért a droggal szennyezett vér átadása azt jelenti, hogy a tűket megosztók a vírus továbbadásának kockázatának is ki vannak téve.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a gyakorlat „rendkívül magas kockázatot" jelent más fertőzések, köztük a hepatitisz B és C, valamint súlyos bakteriális fertőzések terjedése szempontjából is.

A tűk megosztása már önmagában is gyakori a Fidzsi-szigeteken, ahol a droghasználók számára nehéz lehet steril injekciós eszközökhöz hozzájutni.

A „bluetoothing" megjelenése azonban arra utal, hogy a szegénység az egyik kulcsfontosságú tényező a veszélyes gyakorlat mögött.

Volatabu azt mondta, megdöbbent, amikor először látta ezt a gyakorlatot.

„Öt vagy hat ember állt ott, készen arra, hogy megkapja azt az injekciót" – mondta a BBC World Service-nek.

„És így öt másik embert is megfertőzhetnek. Tehát szó szerint ötből máris 25-30 ember lesz. Ennyire egyszerű ez."

A bluetoothingot 2024-ben a fidzsi egészségügyi minisztérium is a HIV-esetek számának növekedését előidéző tényezők egyikeként azonosította. Januárban a hivatal a HIV-járványt „nemzeti válságnak" nevezte, és közölte, hogy válaszlépésként fecskendő- és tűprogramot vezet be.

A WHO szerint egy tavaly decemberben végzett gyorsfelmérés alapján kevés bizonyíték utal arra, hogy a „bluetoothing" széles körben elterjedt lenne a Fidzsi-szigeteken.

A szervezet 56 intravénás droghasználót kérdezett meg: mindössze ketten számoltak be arról, hogy részt vettek „bluetoothingban", míg négyen azt mondták, közvetlenül látták a gyakorlatot.

Volatabu azt mondta, hogy ő maga is vonakodott elhinni, hogy bárki valóban csinálja ezt, egészen addig, amíg saját szemével nem látta.

Szerinte az intravénás droghasználatot övező megbélyegzés és szégyenérzet miatt a fidzsi kormány vonakodott foglalkozni a problémával.

„Tudtam, hogy jön a cunami" – mondta. „El akartad kerülni azt, ahol most tartunk."

A HIV világszerte

A HIV olyan vírus, amely károsítja az immunrendszer sejtjeit, és gyengíti a szervezet képességét a mindennapi fertőzések és betegségek elleni védekezésre.

Testnedvekkel, gyakran védekezés nélküli szex során, terjed, de sérüléseken keresztül és közös tű használatával történő kábítószer-fogyasztás útján is.

Anyáról gyermekre is átadható a terhesség, a szülés és a szoptatás során.

Az AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) akkor alakul ki, amikor több potenciálisan életveszélyes fertőzés és betegség támadja meg a szervezetet, miután a HIV-vírus súlyosan károsította az immunrendszert.

A kezelési lehetőségek fejlődése jelentősen javította a HIV-fertőzéssel diagnosztizált emberek várható élettartamát az elmúlt évtizedekben.

A WHO szerint 2025-ben világszerte körülbelül 570 ezer ember halt meg HIV-hez kapcsolódó okok miatt, ami 73%-kal kevesebb, mint a 2004-es csúcson.

A jelenleg ajánlott kezelés az antiretrovirális terápia (ART), amely jellemzően kimutathatatlan szintre csökkenti a vírusterhelést, védi az immunrendszert, és megakadályozza a vírus szexuális úton történő terjedését.

Az UNAids vezetője, Winnie Byanyima tavaly azonban azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök döntése a külföldi segélyek felfüggesztéséről napi további 2000 új HIV-fertőzést és több mint hatmillió további halálesetet eredményezhet a következő négy évben.

Az UNAids szerint 2025-ben három régióban és 21 országban emelkedett az új HIV-fertőzések száma, köztük Afganisztánban, Srí Lankán, Nepálban, Kenyában, Szudánban, Brazíliában, Pakisztánban, Jemenben, Egyiptomban, Szenegálban és a Fülöp-szigeteken.

Hol fordul elő még a „bluetoothing"?

Lesothóban a világon a második legmagasabb a HIV-előfordulási arány, és a betegség a nők vezető haláloka a WHO adatai szerint.

Az egyik szervezet, amely ott a „bluetoothing" visszaszorításán dolgozik, a Mokhosi oa Mangoana, vagyis az „Egy anya kiáltása". Ez a női csoport olyan anyák tapasztalatait osztja meg, akiknek gyermekei szerhasználati problémákkal küzdenek.

Hallottak arról, hogy a jelenség Dél-Afrikában előfordul, de csak 2024-ben ismerték fel, hogy sokkal közelebb, Lesothóban is jelen van, méghozzá úgynevezett „trap house"-okban, vagyis elhagyott vagy magánépületekben, ahol a droghasználók csoportjai kábítószert adhatnak-vehetnek és fogyaszthatnak.

Ponto Tumisi lánya kitűnő tanuló volt, mielőtt kristálymetamfetamint kezdett használni.

A nő szerint a „bluetoothing" akkor fordul elő, amikor az emberek kis mennyiségű kábítószert szeretnének megosztani egymással.

„Függetlenül attól, hogy ismerik-e a vércsoportjaik kompatibilitását, függetlenül attól, hogy tudnak-e azokról a betegségekről, amelyeket a vér hordoz. Ez számukra lényegtelen" – magyarázta.

Tumisi szerint egészségügyi dolgozók azt mondták neki, hogy a gyakorlat nem létezik, mert lehetetlen lenne, hogy bárki túlélje a vérmegosztást.

A vér közvetlen megosztásának hasonló formáit másutt is dokumentálták más elnevezésekkel, köztük a „flashblood" nevű gyakorlatot a tanzániai intravénás droghasználók körében – mondta Eamonn Murphy, az UNAids regionális igazgatója, hozzátéve, hogy ez nem „világszerte elterjedt trend".

Tumisi azonban attól tart, hogy ezek az újabb és kevésbé ismert droghasználati módszerek más országokban is észrevétlenek maradhatnak.

Arra figyelmeztet, hogy azoknak, akik a kábítószer-probléma frontvonalában élnek, ébernek kell lenniük, és meg kell ismerniük a korai figyelmeztető jeleket.

„Ha szülő vagy, a világ bármely részén is élsz, ember vagy. Ez azt jelenti, hogy veszélyeztetett vagy. A drogfüggőséggel kapcsolatban bármi megtörténhet."

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Pálfi Rita