Németország mérlegeli Hitler leégett hegyi menedékházának sorsát
- Szerző, Bethany Bell
- Pozíció, Bajorország
- Publikálva
A Bajor-Alpok lenyűgöző vidékén, egy magasan fekvő hegygerincen állnak a Sasfészek nevű hegyi ház kiégett romjai. Az épület most a Németország náci múltjáról szóló heves vita középpontjába került.
A németül Kehlsteinhaus néven ismert menedékházat a nácik építették 1938-ban, és Adolf Hitler, más magas rangú nácik, valamint vendégeik is gyakran megfordultak ott. A második világháború után műemlékké nyilvánították, a náci elkövetők helyszíneként.
A múlt hónapban egy feltételezett gyújtogatás következtében kiégett. Egyesek szerint teljesen le kellene rombolni, a területet vissza kellene adni a természetnek, náci múltjának emlékét pedig el kellene felejteni.
Mások azonban részben vagy teljesen újjáépítenék, mert attól tartanak, hogy neonáci zarándokhellyé válhat egy olyan időszakban, amikor Németországban újra erősödik a szélsőjobboldal.
Németországnak „örök felelőssége, hogy beszéljen a náci múltjáról, és szembenézzen vele" – mondta Isabel Heinemann, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) jelenkortörténész professzora.
Arra azonban figyelmeztetett, hogy a helyszín teljes újjáépítésével ismét „erősen ideologizált vagy erősen ideológiai töltetű építmény" jönne létre.

Kép forrás, Galerie Bilderwelt/Getty Images
Mielőtt október 23-án este leégett, a Bajorország tulajdonában lévő Sasfészek népszerű turistalátványosság volt, és hosszú évekig étteremként működött.
A látogatók busszal, majd a hegy belsejében működő, eredeti, sárgaréz borítású lifttel jutottak fel a Kehlsteinhaushoz, ahonnan gyönyörködhettek a Berchtesgaden fölött nyíló lenyűgöző kilátásban.
Odaérve kolbászt ehettek az Obersalzbergen, 1834 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő, az Alpokra néző sörkertben.
Hitler közeli nyári rezidenciájával, a Berghoffal ellentétben, amelyet a második világháborúban lebombáztak, majd 1952-ben lebontottak, a Sasfészek túlélte a háborút.
Szezononként turisták tízezrei keresték fel, és ezzel fontos bevételi forrást jelentettek a térségnek.
Az 1990-es években, miután aggályok merültek fel amiatt, hogy a helyszín nem tesz eleget a náci múlt bűneinek bemutatásáért, a közelben megnyitották az Obersalzbergi Dokumentációs Központot.

Kép forrás, Universal Images Group via Getty Images
Mintegy 15 évvel ezelőtt fotókiállítás nyílt a Kehlsteinhausban az épület történetéről.
Bár a rendőrség szerint maga a Sasfészek „nagyrészt megsemmisült" a tűzben, a dokumentációs központ sértetlen maradt.
A hatóságok nem közölték, mi lehetett az indíték, de gyújtogatás gyanújával egy 33 éves, korábban mentális betegséggel kezelt férfit őrizetbe vettek, és egy zárt pszichiátriai intézetben helyeztek el.
Vannak, akik szerint eljött az ideje annak, hogy a helyszín végleg a múlté legyen.
„Most felgyújtották. Elpusztult. Szerintem egyszerűen el kellene takarítani a romokat, és vissza kellene adni a hegyet a természetnek" – mondta Sir Richard J. Evans professzor, a Cambridge-i Egyetem náci Németországgal foglalkozó szakértője.
Mint mondta, „jó néhány más náci helyszínnel" is ez történt, köztük azzal a berlini bunkerrel, ahol Hitler öngyilkos lett: „A bunkert betonnal töltötték fel, fölötte pedig játszóteret alakítottak ki."
A Kehlsteinhaus csupán „a nácik hivalkodó presztízsberuházása" volt, amelyet később a romantikusan hangzó Sasfészek névvel illettek – mondta.

Kép forrás, Reuters
A bajor hatóságok azonban másként vélekednek a helyszín jövőjéről.
Joachim Herrmann tartományi belügyminiszter és Markus Blume művészetekért felelős miniszter is a Kehlsteinhaus újjáépítése mellett foglalt állást.
„Aligha hagyhatunk ott egy romot" – vélte Herrmann.
Sven Keller, az Obersalzbergi Dokumentációs Központ vezetője fontosnak tartja, hogy a helyszín ne maradjon romokban, mert az odavonzhatná a neonáci zarándokokat, akik teljesen zavartalanul túrázhatnának fel oda.
„Az Obersalzbergen bőséges tapasztalatot szereztünk arról, mi történik, ha eltüntetjük ezeket a helyszíneket. Hitler Berghofját az 1950-es években lebontották, tapasztalataink szerint azonban ettől az ilyen helyszínek nem tűnnek el az emberek fejében lévő térképről" – mondta a BBC Today című műsorában.
A helyszín „az eredetivel teljesen megegyező újjáépítését" sem tartja lehetségesnek, Blume pedig a bajor rádióban egyértelművé tette, hogy „ez nem kerülhet és nem is szabad, hogy bármibe kerüljön az adófizetőknek".

Kép forrás, ERIC SCHWAB/AFP
Herrmann azt mondta, hogy az épület történelmileg összetett hátterére tekintettel történészekkel egyeztetve keresnek észszerű megoldást.
Heinemann, aki a Leibniz Jelenkor-történeti Intézetet is vezeti, úgy véli, hogy a teljes újjáépítés „szóba sem jöhet".
„Inkább úgy gondolom, hogy dokumentálhatjuk a tűz utáni állapotot, valamint a Kehlsteinhaus történelmi maradványait, majd egyes részeit modern formában építhetjük újjá, hogy világosan elkülönüljenek az épületen látható különböző történelmi rétegek" – mondta a BBC-nek.
Németország és Ausztria régóta küzd azzal, hogyan kezelje a náci korszakhoz kötődő épületek és helyszínek terhelt örökségét.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) közelmúltbeli megerősödésével az úgynevezett Erinnerungskulturról, vagyis az emlékezés kultúrájáról szóló vita új jelentőséget kapott.
Nemrég vita robbant ki Németországban, amikor egy szászországi település AfD-s és konzervatív CDU-s önkormányzati képviselői úgy döntöttek, hogy betiltják a nácik áldozatainak emléket állító botlatóköveket, vagyis az utcák burkolatába épített kis réztáblákat.
Ausztriában a nyáron rendőrőrsöt nyitottak abban a Braunau am Inn-i házban, ahol Hitler született. Ezt éveken át tartó vita előzte meg arról, hogyan kellene hasznosítani az épületet.
Az osztrák kormány szerint a rendőri jelenlét segít távol tartani a neonáci zarándokokat.
Mások azonban azt akarták, hogy a házból a felelősségvállalás központja legyen, amely aktívan szembenéz a náci múlttal.
Ahogy Braunau am Inn egyik lakója fogalmazott, kényes egyensúlyt kell találni aközött, hogy mennyire emlékezzünk, és mennyire felejtsünk.
Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.
Szerkesztette: Kárász Palkó





