„Nem tudtam hallgatni” – egy iráni tinédzser anyja igazságot követel, miután lelőtték a lányát

Kép forrás, Sisu Pictures Ltd
- Szerző, BBC Panorama
- Publikálva
Figyelem: Megrázó tartalom és erős nyelvezet
Samira elmondása szerint korábban egyáltalán nem érdekelte a politika.
„Értékesítéssel foglalkoztam Iránban. Kozmetikumokat árultam" – mondta a BBC Panorama című műsorának.
De ez megváltozott, amikor egyetlen gyermekét a szeme láttára lőtték agyon az iráni biztonsági erők. A 16 éves Sevda az elnyomó iráni rezsim elleni tüntetéseken vett részt, amelyek az év elején söpörtek végig az országon, még azelőtt, hogy az Egyesült Államok és Izrael kiterjedt légicsapásokat indított volna, amelyekben az ország legfelsőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah életét vesztette.
Samira gyásza dühvé változott, amikor állítása szerint az iráni hatóságok akadályozták, nem pedig segítették lánya holttestének felkutatását.
„Rájöttem, hogy Sevda megtalálása nem a végét, hanem csak a kezdetét jelentette mindannak a zaklatásnak, aminek alávetettek."
Samira drámai menekülés során, gyalog hagyta el Iránt, egy veszélyes hegyvidéki terepen át.
Jelenleg külföldön rejtőzködik, és úgy jellemezte magát, mint „egy egyszemélyes hadsereg, amely a rezsim ellen harcol". Lánya halála után felelősségre vonást és igazságot keresve eltökélt szándékává vált, hogy megnevezze a biztonsági erők azon tagjait és tisztségviselőit, akiket felelősnek tart a tüntetések során leadott halálos lövésekért.
„A halál szélére fognak sodorni, mielőtt megölnének, de nem lesz könnyű megtalálniuk… Visszatérni a normális élethez? Nincs visszaút" – mondta.
Samira egyike azoknak az irániaknak, akikkel a BBC az év kezdete óta beszélt. Néhányan, akik még mindig az országban élnek, azt mondták a Panoramának, hogy a kockázatok ellenére is meg akartak szólalni, mert úgy érezték, nehéz megőrizni a reményt, miután a tömeges tüntetéseket brutálisan leverték.
Az iráni londoni nagykövetség azt közölte a Panoramával, hogy a békés és törvényes tiltakozásokat külföldi hatalmak, köztük az Egyesült Államok irányították. Erőszakot ösztönöztek, fegyvereket és felszerelést biztosítottak, valamint veszélyeztették a közbiztonságot.

Sevdát január 9-én ölték meg, miközben ő és Samira a főváros, Teherán peremén zajló hatalmas tüntetéseken vettek részt, amelyek az előző hónapban kezdődtek.
A tiltakozásokat kezdetben gazdasági elégedetlenség váltotta ki, majd ezek követelésekké alakultak át az ország Iszlám Köztársaságának megszüntetésére.
Bár Samira tagadta, hogy akkoriban különösebben politikai beállítottságú lett volna, elmondása szerint a lánya az volt. Sevda példaképei két másik fiatal nő voltak: Mahsza Amini, akinek őrizetben bekövetkezett halála egy állítólagos, a kötelező fejkendőviselésre vonatkozó szabály megsértése miatt tömeges tüntetéseket váltott ki, valamint Nika Shakarami, akit az iráni nőkre vonatkozó szigorú iszlám öltözködési szabályok elleni későbbi felkelés során öltek meg.
„Gondolataiban életben tartotta őket, és mindig folytatni akarta az ő útjukat [az ellenállás útját]" – mondta Samira.
A Sevda halálát megelőző napon különösen sokan tüntettek. Samira szerint ő és Sevda Reza Pahlavi, Irán utolsó sahjának száműzetésben élő fia felhívására csatlakoztak a demonstrációkhoz.
„A biztonsági erők elvesztették az ellenőrzést" – mondta.
A tiltakozók hirtelen megnövekedett száma megijesztette az iráni kormányt, és Samira szerint másnap kiadták a parancsot, hogy ölési szándékkal lőjenek a tüntetőkre. Ő azonban azt hitte, hogy ez csak üres fenyegetés.
„Annyit hazudtak Iránban… El sem tudtuk képzelni, hogy ekkora mészárlás történhet."
Elmondása szerint Donald Trump amerikai elnök támogató ígérete szintén megnyugtatta őket
Trump január 8-án az amerikai médiának azt mondta: „Tudattam velük [az iráni hatóságokkal], hogy ha elkezdenek embereket ölni, amire a zavargások idején hajlamosak… akkor nagyon keményen le fogunk csapni rájuk."
Samira szerint ennek ellenére január 9-én kisebbnek tűntek a tömegek.
Sevda tisztában volt a kockázatokkal, mondta. A lánya levette a fülbevalóit, és a nagymamájának adta őket. Emellett megosztotta Samirával a telefonja feloldókódját is.
Az anya és lánya a többi tüntetővel együtt gyülekezett. Sevda ezután felállt egy szemetesre, és skandálni kezdett, vezetve a tömeget.
„Úgy tűnt, hogy több volt a fegyveres erő, mint az ember" – mondta Samira arról a területről, ahol tartózkodtak. „Nem tudom, hogyan, de egyetlen nap alatt rengeteg embert összegyűjtöttek… a Baszidzs és az IRGC [Iszlám Forradalmi Gárda] erőiből."
Az IRGC az ország iszlám politikai rendszerének védelméért felel, a félkatonai Baszidzs Ellenállási Erő tagjai pedig önkéntesként szolgálnak az IRGC mellett.
„Egy mesterlövész lőtt a jobb oldalunkon lévő épület tetejéről. A lövésnek a tetőről kellett érkeznie. A golyó a szívén hatolt át. Sikítani sem tudtam. Csak bámultam Sevdát, ahogy élettelenül feküdt. Ömlött a vér a szájából és az orrából. Nem tudtam elhinni, nem tudtam elhinni, hogy haldoklik. A szeme még mindig engem nézett."
Samira elmondása szerint sikerült kórházba vinnie Sevdát, ahol azt mondták neki, hogy megműtik, de aztán kinyílt az ajtó, és látta, hogy Sevdát egy halottas zsákba tették és annak cipzárját már felhúzták.
Sevda holttestét elszállították. Samira szerint napokba telt, mire ismét rátalált a lányára. Sok más emberhez hasonlóan ő is Teherán egyik legnagyobb halottasházában kötött ki.
„Tinédzserek, fiatal fiúk és lányok. Nagyon sokukat megölték" – mondta sírva.
„Minden egyes zsáknál, amelynek lehúztam a cipzárját, én is meghaltam egy kicsit. Soha életemben nem láttam ennyi holttestet. De nem adtam fel."
Végül megtalálta a lányát. „Három holttest feküdt Sevda tetején. Így találtunk rá."
Az iráni hatóságok elismerik, hogy több mint 3000 ember halt meg a tüntetésekben, de azt állítják, hogy közülük néhányan a biztonsági erők tagjai voltak. A Hrana emberi jogi szervezet ugyanakkor úgy becsüli, hogy a halálos áldozatok száma meghaladja a 7000-et, és csaknem mindannyian tüntetők voltak.
Samira szerint Sevda holttestének felkutatása csak a kezdete volt a hatóságokkal vívott küzdelmének.
Elmondása szerint ahhoz, hogy a holttestet elvihesse a temetésre, arra kényszerítették, hogy kijelentse: Sevda haláláért nem a biztonsági erők, hanem „terroristák" felelősek.
„Ezt azért tették, hogy eltussolják, amit január 8-án és 9-én tettek, és elrejtsék, hány embert öltek meg. Elhallgattatták a családokat azzal, hogy azt mondatták velük: szeretteiket izraeli vagy amerikai terroristák ölték meg."
Ennek ellenére állítása szerint a temetés után nem látogathatta a sírt, és síremléket sem állíthatott.
Samira szerint a zaklatás ezután is folytatódott. Néhány nappal a Sevda halála utáni 40. napról való megemlékezés előtt, amely az iráni kultúrában rendkívül fontos, elmondása szerint beidézték a Hírszerzési Minisztérium egyik helyi kirendeltségére.
„Azt mondták: 'Adjon nekünk egy interjút, és mondja azt, hogy Sevda a Baszidzs tagja volt, és a tüntetők ölték meg. Akkor mártírként fogjuk bejelenteni, és különféle juttatásokban részesülhet, kap egy házat, vagy bármit, amit csak szeretne.'"
Biztos benne, hogy ezt az ajánlatot a félelem motiválta, mert azután, hogy az internetkapcsolat helyreállt az országban, megosztotta Sevda halálának történetét egy Londonban működő iráni médiaszervezettel.
„Megijesztette őket, hogy kapcsolatban állok külső hálózatokkal vagy olyanokkal, akik Iránon kívül vannak."
Annak érdekében, hogy elkerülje az interjút, Samira közvetlenül a 40. napi megemlékezés után elmenekült Iránból.
„Nem akartam alkut kötni a gyermekem vérével."
Samira azt mondta, hogy embercsempészek segítettek neki a menekülésben. Folyókon és hegyeken kelt át, hogy biztonságba jusson.
Egy videó, amelyet menekülés közben készített magáról, világosan mutatja a dühét.
„Ez a szemét kormány, ezek a gazemberek, annyit zaklattak engem" – mondta a kamerába, miközben egy mély szakadékkal szegélyezett hegyi ösvényen haladt.

Samira szerint miután külföldről is tovább nyilatkozott külföldi médiának, távollétében több bűncselekménnyel is megvádolták, köztük a „moharebeh" vádjával, ami azt jelenti, hogy háborút visel Isten ellen, és amelyért halálbüntetés is kiszabható.
Hogy megünnepeljék azt, ami Sevda 17. születésnapja lett volna, rokonai és barátai virrasztást tartottak, amelyet Samira száműzetésből, élő közvetítésen keresztül követett.
„Aztán hirtelen megszakadt a közvetítés" – mondta.
Elmondása szerint később megtudta, hogy a megemlékezést rajtaütésszerűen feloszlatták, és az IRGC több családtagját és barátját is őrizetbe vette.
Azt mondta, a hatóságok figyelmeztették a családját, hogy ha továbbra is összegyűlnek Sevda sírjánál, a holttestét exhumálják, és máshová szállítják.
Samira most az interneten teszi közzé az iráni biztonsági erők tagjainak és tisztségviselőknek a neveit, akiket felelősnek tart a január 8-i és 9-i tüntetéseken leadott halálos lövésekért.
„Azt akarom, hogy minden egyes ember esetében, akinek nyilvánosságra hozom a nevét, igazságot szolgáltassanak, mert nagyon sok fiatalt megöltek. A célom az, hogy azonosítsák, és bíróság elé állítsák őket" – jelentette ki.
Miután az egyik férfit, akinek a nevét Samira közzétette az interneten, később holtan találták, a rezsim egyik támogatója 5000 dollár (kb másfél millió forint) jutalmat ajánlott fel a tartózkodási helyére vonatkozó információkért, abból kiindulva, hogy ő felelős a halálesetért. Az iráni állami média azóta arról számolt be, hogy kilenc embert tartóztattak le az ügyben.
A kockázatok ellenére Samira azt állította, nem hajlandó elhallgatni.
„Minden nap és minden másodperc Sevda nélkül nagyon nehéz. Olyan ez, mint egy anya, aki elveszítette a szívét, önmagát, az életét…
De az, hogy Sevda már nem lélegzik, lehetővé tette számomra, hogy talpon maradjak… hogy arra gondoljak, miként tiszteleghetek az élete és az útja előtt… azok a holttestek, amelyeket láttam, azok a halottas zsákok, amelyeket Sevda után kutatva kinyitottam, mind arra késztettek, hogy az utolsó leheletemig harcoljak az Iszlám Köztársaság ellen."
Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.
Szerkesztette: Paulikovics Zsófia




