„Megkérdezték, hogy sírós típus vagyok-e”: történetek a legrosszabb állásinterjúkról

- Szerző, Mitchell Labiak
- Pozíció, üzleti riporter
- Publikálva
Tiara Allen időben érkezett a bolti eladói állásinterjúra. Az interjúztatója azonban nem.
Körülbelül 40 percet várt egy bevásárlóközpontban, miközben az interjúztató „kétszer vagy háromszor" is felhívta őt.
Amikor végül megérkezett, Tiara elmondása szerint azt mondta, azért késett, mert a találkozó nem volt benne a naptárában.
Mivel Tiarának szüksége volt a munkára, elfogadta az állást, amikor felajánlották neki, de úgy vélte, ma már másképp kezelné a helyzetet.
„Nem vállalnék el egy állást, ha ennyit váratnának" – mondta, hozzátéve, hogy úgy vélte, az állásinterjún tanúsított bánásmód annak a jele volt, ahogyan a cég általában bánik a munkatársaival.
Tiara messze nincs egyedül. Ő csupán egy azok közül, akik a legrosszabb állásinterjús élményeikről beszéltek a BBC-nek, miután arról írtunk, mi az a kérdés, amit nem kell megválaszolni egy állásinterjú során.
Bár ezekkel a helyzetekkel nehéz lehet az adott pillanatban megbirkózni, sokat taníthatnak nekünk a munka világáról.
„Sírós típus vagy?”
Egy New York-i könyvkiadónál meghirdetett asszisztensi állás interjúján Chas Edwardstól olyasmit kérdeztek, amire nem számított.
„Az első állásinterjúmon megkérdezték tőlem, hogy sírós típus vagyok-e" – idézte fel.
Chas azt hitte, hogy az interjúztató viccelt, ezért azt felelte, hogy nem szokott sírni. Később azt mondták neki, ezért kapta meg az állást.
„Az előző asszisztens sírt – feltételezhetően túl gyakran –, így olyasvalakit akartak, aki nem sírós. Tehát komolyan gondolta, én pedig azt hittem, hogy viccel" – mondta.
Ez rossz előjel volt. Chas szerint „szörnyű, szörnyű munka volt, egy elviselhetetlen főnökkel", és bár sikerült 13 hónapot eltöltenie ott sírás nélkül, „belül sírt".
„Rekordot döntöttem abban, hogy mennyi ideig bírtam ennél az embernél. Előttem még senki sem maradt nála három hónapnál tovább" – idézte fel.
Mindezek ellenére Chas azt mondta, bizonyos szempontból hálás ezért a szörnyű tapasztalatért.
„Mert azóta egyetlen munkám sem volt ennyire rossz, még a rosszak sem" – mondta, hozzátéve, hogy most már „bárhol tud sírni".

Corinne Cardot is váratlanul érte, amikor egy adminisztratív állás interjúján elsőként azt kérdezték tőle, szeret-e emberekkel dolgozni.
Amikor igennel válaszolt, közölték vele, hogy akkor ez az állás nem neki való, és ezzel véget is ért az interjú.
„Nem tudom, hogy ez szándékos csapda volt-e. Mert ki válaszolná azt, hogy 'nem szeretek emberekkel dolgozni'?"
Corinne Mills, a Personal Career Management társügyvezető igazgatója szerint érdemes lehet megkérni az interjúztatót, hogy pontosítson egy-egy furcsa kérdést, például úgy, hogy a jelölt visszakérdezve megismétli azt.
Ha azonban a kérdések iránya kifejezetten riasztó, az arra is utalhat, milyen lehet ott dolgozni – mondta, hozzátéve, hogy az interjún a jelöltek is döntenek a vállalatról.
Egyes kérdések pedig nem csupán bosszantóak, hanem törvényellenesek is.
A védett tulajdonságok alapján történő hátrányos megkülönböztetés törvénybe ütközik, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem részesíthet valakit kedvezőtlenebb bánásmódban az életkora, fogyatékossága, nemének megváltoztatása, házassága, terhessége, faji hovatartozása, vallása, neme vagy szexuális irányultsága miatt.
Roy Magara munkajogász szerint „meglehetősen gyakori" előítélet, hogy egy állásinterjún megkérdezik a nőktől, terveznek-e gyermeket vállalni. Elmondása szerint olyan esettel is találkozott, amikor egy idősebb jelöltnek az interjú után azt mondták, azért nem kapta meg az állást, mert nem illett egy fiatalabb csapat „hangulatához".
Ha úgy gondolja, hogy az interjúján ilyen jellegű előítéletek voltak érvényben, Roy szerint küldhet hozzáférési kérelmet a vállalatnak, hogy megtudja, miként tárgyalták belső körben a jelentkezését.
Az ehhez hasonló helyzetek miatt az állásinterjúk nagyon nehéznek tűnhetnek, különösen annak fényében, hogy a munkáltatók mekkora befolyással bírnak a jelöltek felett.
Euan Cameron, a Willo munkaerő-felvételi szoftver társalapítója szerint még e hatalmi egyenlőtlenség mellett is fontos, hogy ne gondoljuk túl, mi is az állásinterjú.
„Az állásinterjú csupán egy beszélgetés két ember között" – mondta.
Természetesen, ahogy Tiara esetében is, sokat segít, ha mindketten megjelennek.
Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.
Szerkesztette: Paulikovics Zsófia




