Lajka, az orosz kóbor kutya, aki megelőzte az embereket az űrben

Lajka, az első kutya az űrben, a Szputnyik-2 űrhajó kapszulájában
Publikálva

A hidegháborús űrverseny kevésbé ismert fejezete volt, amikor szovjet tudósok kóbor kutyák után kutattak Moszkva utcáin.

Az első emberes űrrepülések előtt nőstény kutyákat képeztek ki veszélyes küldetésekre. 1957. november 3-án Lajka lett az első élőlény, amely Föld körüli pályára állt: a Szputnyik–2 fedélzetén indították útnak a kazahsztáni Bajkonuri Űrközpontból.

Lajka nem élte túl a küldetést. Történetének tragédiája, hogy a szovjetek kezdettől fogva tudták: számára nem lesz visszaút.

„A tudósok akkor még nem tudták, hogyan lehet élőlényeket visszahozni a Föld körüli pályáról" – mondta a BBC Witness History című műsorának 2017-ben Viktor Jazdovszkij professzor, akinek édesapja a szovjet űrprogram orvosi részlegét vezette.

„Mindenki nagyon aggódott Lajkáért. Tudták, hogy nem fog visszatérni az útjáról.”

Jazdovszkij szerint Lajka szeretetteljes, türelmes és intelligens kutya volt, jellegzetes sötét szemekkel. Nem sokkal az indítás előtt édesapja hazavitte magával a családjához, hogy az űrrepülés előtt még megtapasztalhassa, milyen egy otthonban élni.

Miután 1957. október 4-én sikeresen felbocsátották a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik–1-et, Nyikita Hruscsov szovjet vezető elrendelte az új küldetést.

„Azt mondta: 'Nem hittük, hogy képesek leszünk az amerikaiak előtt műholdat felbocsátani, de sikerült'” – mesélte a BBC-nek 2019-ben Georgij Grecsko mérnök, aki a Szputnyik–1 és a Szputnyik–2 felbocsátásán dolgozó csapat tagja volt.

„Most pedig” – mondta [Hruscsov] valamikor október közepén –, „az 1917-es forradalom november 7-i évfordulójára azt akarom, hogy valami újat bocsássanak fel.”

Jazdovszkij szerint „ezért nem lehetett a felkészülés során minden részletet kellőképpen átgondolni.”

Az 1917-es orosz forradalom 40. évfordulójára időzített küldetés előkészítésére Hruscsov mindössze néhány hetet a Szergej Koroljov főtervező vezette tudóscsoportnak. A feladat az volt, hogy a Szputnyik–1 sikere után újabb eredményt érjenek el.

A program Koroljov régi álmához is kapcsolódott: ahhoz, hogy a rakétatechnológiát az űrutazás szolgálatába állítsa. Miután közreműködött a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájának, az R–7 Szemjorka kifejlesztésében, ezt a technológiát használta fel űrkutatási célokra.

Az élő utast szállító Szputnyik–2 alig egy hónappal követte a Szputnyik–1-et.

Miért éppen kutyákat választottak?

Lajka űrruhában a gondozójával.

Miközben az R–7-es rakéta alkalmas volt arra, hogy a Szovjetunió nukleáris fegyvereit célba juttassa, Koroljov számára más célt is szolgált. A Szputnyik („útitárs” oroszul) Föld körüli pályára állításával elsőként akarta bizonyítani, hogy az űrutazás lehetséges.

Egy hónapon belül egy újabb műholdat is felbocsátottak, ezúttal utassal a fedélzetén.

„Még ma sem gondolom, hogy a jelenlegi technológiai fejlettség és a számítógépek mellett bárki képes lenne egyetlen hónap alatt új műholdat fejleszteni és felbocsátani. Koroljov vezetésével azonban nekünk sikerült” – mondta Grecsko.

1951 és 1965 között a Szovjetunió több mint 50 kutyát küldött az űrbe.

Az amerikaiakkal ellentétben, akik muslicákat és majmokat használtak, a szovjet tudósok a kutyákat részesítették előnyben, mert élettani működésüket jól ismerték, részben Ivan Pavlov munkásságának köszönhetően.

Kóbor kutyákat választottak, mert szívósnak, alkalmazkodóképesnek és ellenállónak tartották őket. A nőstényeket részesítették előnyben, mert úgy vélték, hogy engedelmesebbek. A kutyák súlya nem haladhatta meg a 6–7 kilogrammot, hogy elférjenek az űreszközben.

A kutyák átfogó kiképzésen estek át: napokat, sőt heteket töltöttek apró, túlnyomásos kapszulákban, miközben a tudósok figyelték, hogyan reagálnak a zajra, a légnyomás változására és a súlytalanságra.

Az eredetileg Kudrjavkának, vagyis Kis Göndörnek nevezett kutya Lajka – magyarul „ugatós" – néven vált ismertté, miután egy rádiószereplés közben ugatni kezdett. A nyilvánosság előtt hősként mutatták be.

A küldetést azonban elsiették. Az űreszköz hőszigetelő rendszere nem volt megfelelően kidolgozva, és a szovjet tisztviselők évtizedeken át azt állították, hogy Lajka több napig életben maradt a Föld körüli pályán.

2002-ben azonban orosz tisztviselők elismerték, hogy a kapszula klímaszabályozó rendszere meghibásodott, és Lajka mindössze öt-hét órával a felbocsátás után túlmelegedés és stressz következtében elpusztult.

A később nyilvánosságra hozott adatokból kiderült, hogy élve érte el a Föld körüli pályát, és megkerülte a bolygót. Egy-egy keringés körülbelül 103 percig tartott.

Nemzetközi felháborodás

Lajka képe szivaros dobozokon.

A döntés, hogy Lajkát olyan küldetésre indítják, amelyről tudták, hogy nem élheti túl, világszerte felháborodást váltott ki.

Állatvédő szervezetek tüntettek a londoni szovjet nagykövetség előtt, és arra kérték a kutyatartókat, hogy egyperces csenddel emlékezzenek meg róla. New Yorkban az ENSZ székháza előtt gyűltek össze tüntetők, az amerikai állatkínzás elleni társaság (ASPCA) pedig hivatalos tiltakozást küldött a szovjet hatóságoknak.

A vita hatással volt a későbbi űrmissziókra, amelyek során már olyan visszatérési rendszereket alkalmaztak, amelyek az állatok biztonságos visszajuttatását szolgálták a Földre.

1960. augusztus 19-én a Belka és Sztrelka nevű szovjet kutyák 17-szer kerülték meg a Földet, majd másnap élve landoltak.

A vita ellenére Lajka a korai szovjet űrkutatás maradandó jelképévé vált. Képe bélyegeken, borítékokon, cigarettásdobozokon és gyufásdobozokon jelent meg, 2008-ban pedig Moszkvában felavattak egy emlékművet, amely egy rakéta alakú kézfejen álló kutyát ábrázol.

Támogatói szerint küldetése segített bebizonyítani, hogy egy élőlény képes túlélni a súlytalanságot, és ezzel megnyitotta az utat az emberes űrrepülés előtt. Másokat azonban ez sem győzött meg.

1998-ban Oleg Gazenko, aki részt vett Lajka kiválasztásában és kiképzésében, sajnálatát fejezte ki. Azt mondta, hogy a tudósok nem tanultak eleget a küldetésből ahhoz, hogy Lajka halála indokolható legyen. A vita arról, hogy a küldetés tudományos értéke felülmúlta-e az állat áldozatát, továbbra is meghatározza Lajka örökségének megítélését.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Kárász Palkó